Chapter 03

Kedves Kiválasztott!:3

Újra itt vagyok, 2 dolgot szeretnék közölni. Először is: Kérdezz - felelek játékot kezdünk!:3 Február 10-éig küldjetek kérdéseket erre az e-mail címre: katniss.everden.16@gmail.com , aztán majd 10-én délután kiteszem a kérdéseket!:) 

Másodszor is: Lépj be!^^ --> Hunger Games Hungary

Na, azt hiszem, nem koptatom tovább a billentyűzetet, itt a Chapter 03!:3 Jó olvasást!

Lucie B.x

   Öhm. Teljesen be vagyok rezelve. Valahogy érzem, hogy nekem annyi, és a megérzéseim soha nem csalnak. Az újságom nem tudom hova lett, és azt sem tudom, hogy miért csak fél pár cipő húzza a lábamat. Minden esetre várom, hogy megérkezzünk. Ahogy 3 sorral hátrébb pillantok, Sally néz vissza rám, csak bámul, fáradtan és nehezen tudja nyitva tartani a szemét. Remélem, jó mentort kap, és talán megcáfolja az elképzeléseimet a cseresznyefa koporsójáról.

   - Sally... - hajolok ki a folyosóra, mire felcsillan a szeme. Leugrik a székről, és befészkeli magát mellém.

   - Bocsánat. - Szipog. - Valamelyikünk meghal. Vagy mindketten. - kicsit elgondolkozik. 

   Csak mosolygom, sóhajtok. - Szerinted ki lesz a mentorod? - kérdezem csak úgy félvállról, de nem válaszol. Ránézek. Elaludt. Jaj, szegény, remélem ugyan ilyen nyugodt halála lesz majd, ha lesz...

   Rikácsolásra ébredek. - Hahó, Louisa, ez itt nem az elnöki palota, indulj! - kiabál egy segéd. Képzelem, mennyire tetszhet neki a szituáció, hogy az egykori legnagyobb ellensége unokájával ordibálhat.

   - Fogd be a szád, nem az én hibám, hogy ilyen lett ez a mocskos világ! - vágok vissza, mire kipattanok a székemből. Nem tudom, honnan jött a bátorság, de azt tudtam, hogy nem bánthat, hiszen úgyis megölnek egy héten belül.

    - Kisasszony, te nem beszélhetsz így velem, mert különben..!

    - Mert különben mi lesz? Úgysem bánthat. - ugrottam le a buszról.

    Borzalmas ez a lüktetés a hasamban, a szívem úgy dobog, mint egy diszkóban a hangfalak, és a gyomrom sincs a legjobb állapotban. Teljesen kikészített a kávé, nem vagyok hozzászokva. Úgy érzem, ha nem találok hamar egy mosdót, valakinek takarítania kell. Egy pillanatig elbambulok. A szemembe tűnnek a hatalmas épület sötét, égbemeredő falai. Megtorpanok. Úrrá lesz rajtam újra az egy pillanatig elfeledett félelem. Meg fogok halni. Ahogy körülnézek a többi - már ajtóban álló - kiválasztotton, azt hiszem, hasonlóképpen gondolják. Kivéve egyvalakit. Egyetlen egy valakit. David.

   Magabiztosan áll az ajtó előtt. Nem néz senkire, sem semmire. Az előttem lévő márványlapot bámulja. Sötét, rövid haja magasan tornyosul a feje tetején, ezer százalék, hogy a jó külső sok támogatót hoz majd neki. A 'szépítő intézmény' vagy hogy is fogalmazzak mögött egy hatalmas, nyugodt belvárosi park van, zöld fákkal, a fecsegőposzáták hangjaival megtöltve. Mellette a rémisztően tornyosuló háztömbök. Ha jól sejtem, ez a kapitóliumi Hetedik Körzet.

   Hátulról a belváros bűze csap meg, arra kényszerítve, hogy menjek tovább.

   Effie behív minket. Amint belépünk, szó nélkül elrángatnak minket egy-egy szobába. Az előkészítő csapathoz. Éreztem újra, hogy ez valami borzalmas kimenetelű dolog lesz. Utáltam minden természetellenes dolgot, még a sminket is. Na jó, talán az alapozót nem annyira, hiszen jól jött az ideges dolgok után, amikor elkapartam egy-egy sebet az arcomon.

   - Szia, Louisa! - köszön az egyik nő, félig-meddig boldogan, és szomorúan. Tudom miért szomorú, hiszen ez az utolsó hete a szakmában, utána ő is olyan ócska, lejárt stylist lesz, mint a többi.

   - Jó napot... - mondom tétován, a mögöttem lévő nő lehúz egy nagy, párnás fehér székbe. Rögtön az arcomnak esnek, lemossák, és megtisztítják, aztán jön minden idők legrosszabb dolga - ilyen esetben - : a bőrradír. Miután csak egy kicsit átmennek vele az arcomon, úgy bizsereg, hogy azt hiszem, megőrülők, bár más dolgokba hamarabb beleőrül az ember.

    Az előző viadal jár a fejemben. Vajon itt milyen rémségek lesznek? Bele sem merek gondolni, én csak annyit tudok, hogy rajtunk fogják leverni annak a 75 évnek a fájdalmát. Csak rajtunk. Fájni fog.

    Teljesen levetkőztetnek, lezuhanyoztatnak, kifésülik már-már kócos szőke hajam.  Ahogy rám borítják a kék leplet, a mai napon először megborzongok a hirtelen érkező hidegtől. Áttolnak egy másik szobába. Nem valami kedves ez az előkészítő csapat, azt hittem aranyosabbak... Mármint, amikor nagy ritkán ellátogattam a megbeszélésekre.

    - Itt várd Tyront! - csapja be a fémajtót. Felfekszem az ágyra, és azon tűnődöm, jó ötlet volt-e jelentkezni. Ha Eabel meghal, engem gyötört volna a bűntudat. Ha a húgom nélkülem hal meg, akkor ugyanígy gyötört volna a gondolat, hogy jelentkezhettem volna Eabel helyére, és azzal őt is megmentettem volna. Hamar eldobom a kérdéseimet az ajtó nyikorgása miatt.

    Belép, körbenéz, majd találkozik a tekintetünk. Hüvös. A nézéséről csak ez jut eszembe legelőször. - Tehát, először is tiszteletem. Másodszor, kezdjünk is hozzá! - csapja össze a kezeit. Olyan ismerős az arca, mintha már láttam volna. De biztosan nem. - Ezen a Viadalon nincsen megszabva, milyen ruhát fog felvenni az illető. Ahogy elnézlek, illik hozzád, mármint a bőrödhöz jó pár szín. - Gondolkozóan. megtámasztja állát a kezével. Rövid, fekete-fehér haját kalap takarja, nem egy magas ember. - De én mégis a legegyszerűbbnél döntök. Hogy is hívnak drágaságom?

   - Louisa Snow.

   - Ott a válasz. Fehér. Piros folttal a szívednél. - tudtam mi következik, és láthatólag észrevette a halvány mosolyomat, mire felbátorodott: - Mint ahogy nagyapádat kivégezték...

   - Nyíllal! - csillan fel a szemem.

   - Pontosan. Halott angyal leszel. Halott fehér angyal. Hóval borított ruhában. És amiket csinálok, azt már nem vehetik lázadásnak, mivel ő már nem él. Mert végül a tűz győzedelmeskedett felette.

   Micsoda ok. Csodálatos. Valami boldogság és megkönnyebbülés árad szét bennem, mintha kijönne belőlem minden rossz, és könnyű lennék mint egy angyal. - Benne vagyok! - mondom hangosan.

   - Nem volt kérdés! Tehát, én most elvonulok, nem mellesleg, tanácsoltam Sally stylistjának, hogy öltözzetek egybe, amibe bele is ment. A viszontlátásra! - mondja, majd úgy ahogy jött, el is tűnik.

   Gyönyörű leszek.. Gondolom magamban. Mintha saját magam lennék, bár az 'angyal' szó kevésbé illik hozzám, de tiszta vagyok.

   Állj! Sally! Sallynek ez borzalmasan fog esni, hiszen, ő szerette nagypapát. Felpattanok, mezítláb rohanok a kövön az ajtó felé, kitépem, és Tyron után szaladok.

   - Hé! Tyron! - kiáltom, mire megtorpan. Igen, magasabb vagyok nála.

   - Igen?

   - Nem, Sally nem lehet halott angyal! - jelentem ki. - Mert ő szerette a nagyapját.

   - Mintha különösebben érdekelne - vonja meg a vállát.

A levegőt úgy fújom ki, mint egy sárkány a tüzet. - Idefigyelj, Tyron! Nem, ismétlem, nem adhatod Sallyre azt a ruhát, mert az borzalmasan fájna neki, megértetted? - De ő csak nevet, mert tudja, hogy a következő pillanatban őrök rángatnak le róla. És meg is történik. Visszalöknek a vasajtón túlra, míg az előkészítő csapat egyik tagja meg nem hozza a Kiképzőközpontig viselendő egyenruhámat. Fekete nadrág, fehér ing. Ünneplő, mint amit iskolákban előírnak ünnepeken, vagy aratásnapi sorsolás utáni napokra.

    Titokban reménykedtem, hogy olyan stylistot kapok, mint Cinna, de ezt az embert, még David is túlszárnyalja, ami azért elég nagy szó. Minden esetre felveszem a ruhát. A hangosbemondó beszél, hogy induljunk egy a folyosón a hallba.

   A vasajtók sorra csapódnak ki, mint egy rossz horrorfilmben, komolyan. A ruhákba nevek vannak hímezve, és bár nem jegyeztem meg mindenkiét, most itt az alkalom. Callie Kitns Tizenkettedik Körzet, George Howard Harmadik Körzet... A nevek szépen lassan ismétlődnek a fejemben, míg meg nem jegyzem. Több a 17-18 éves, mint a kicsik... szerencsére. Sallyn kívül még ott van Cory, és Mark. Judyth pont velem egy idős lehet, ő Hatodik Körzeti. 

    A hallba való bejárásért két őr felel, rögtön a kijárathoz terelnek minket, be a buszba, hogy elvigyenek minket a mentorainkhoz. Már nagyon sötét van kint, az átalakítás lehetett körülbelül 3 óra, és még a várakozás hozzáadódik.

   A Kiképzőközpont előcsarnok hatalmas, Avoxok rohangásznak, tele van élettel az alsó szint. Felsőbb szintek mindegyikében csupán 8-9 ember vár a kiválasztottjaira. Megrázom a fejem. Ez a virág illat teljesen elbódít. A lift kinyílik, és még 10-20 ember özönlik ki onnan. A társalgóba függesztett hatalmas kivetítőn visszaszámláló óra van vetítve. Majdnem hat napot mutat. Még ennyi időm van.

   Egy fülsiketítő fémhang süvít végig a csarnokon, mindenki elhallgat, majd Effie ismerős dalolászós hangja szólal fel:

   - Figyelem, Kiválasztottak! Mielőtt találkoznátok mentoraitokkal, arra kérlek titeket, rendeződjetek körzet szerinti sorrendbe, lányok mögött fiúk felváltva, majd mindenki szálljon be a liftbe!
Igazán csak most kezdek izgulni. Kit kapok mentornak? És ki lesz Sallyé? Egyáltalán túljutunk a Vérfürdőn? Vagy felrobbanunk? Vagy megőrülünk? Vagy esetleg hátba szúrnak? Találok élelmet? Soha nem voltam jó az ilyen túlélési cuccokban, de most próbatétel elé állítanak, amiben kicsivel több, mint 4%-om van az életben maradásra. Tudod, 'Stay alive!'.
   Ahogy egy csöngő hallatára kitárul a lift, meglepetten látom, hogy hatalmas, akár száz ember is beleférhetne, de jelenleg csak 25-en leszünk a liftben. Fent újra láthatom a 'csupa szív' Tyron-t.
    Egyre sebesebben dobog a szívem. Eszembe jut Cory, hátra pillantok. Csak a barna copfját látom. Kitárul a lift, ha minden igaz, most lép majd ki Sally. De. És kit látnak szemeim? Enobaria. Olyan hangosan fújom ki a levegőt, hogy még David is rám néz.
   - Minden rendben..? - szól hozzám először, mióta kiválasztottak. Mintha mosolyogna, de nem vagyok benne biztos.
   - Persze. Minden a legnagyobb rendben. Csak... tudod örülök, hogy jót kapott... - nyögöm ki.
A lift bezárul. Újra megremeg a padló, és elindulunk megint felfele. A Második Körzet egy önkéntest kap. A Harmadik Körzetet Annie...
   Memorizálok, és egyre jobban izgulok, szaporábban veszem a levegőt. A csengő megint megcsendül, és kinyílik a lift. A Negyedik Körzet is egy önkéntest kapott.
   Na, most ugrik a majom a vízbe. Vajon kegyelmeznek nekünk Daviddal a Győztesek? Vagy én vagyok a 'Kiválasztott'? A 'mártír'?